Fárasztó egy dolog... Gyakran előfordul, hogy úgy érezzük magunkat, mint akit agyonvertek. Fáradtak, levertek vagyunk, és közben azt érezzük mázsányi súly nehezedik ránk. Ilyenkor többnyire nem tudjuk, hogy mi lehet a bajunk. Kialvatlanságra, az időjárási frontokra gyanakszunk, és nem is sejtjük, hogy korunk tipikus "betegségének" tüneteit észleljük magunkon, nevezetesen a stresszét. Életünk mindig váltakozik nyugalmi, valamint stressz és krízis időszakok között. Az emberek különböző módon bánnak el a nyomással, feszültséggel - mivel mind különbözőek vagyunk.

Egy személy múltja, tapasztalatai, neurológiai felépítése, mind szerepet játszik abban, hogy hogyan reagál a stresszre.Lehet valami stresszes az egyiknek és könnyű a másiknak. Talán hasznos lehet, ha a fáradtságon, kimerültségen és levertségen kívül megnézzük még néhány tünetét a stressznek: Nehéz döntéshozatal, bizonytalanság - mivel minden egyes döntés bizonyos felelősséget ró, a meghozójára - ami tovább fokozhatja a nyomást - ezért tudat alatt kerüli, elodázza a döntéshozatalt, bizonytalanná válik. Álmodozás, fantáziálgatás - a szervezetünk tiltakozik, ha huzamosabb ideig kell elviselnie egy nehéz, vagy kellemetlen helyzetet. Az álmodozás lehet egy ilyen védekezés, menekülés a nehézségtől. Az ember a valós nehéz, kellemetlen helyzetből, egy álomvilágba menekül, és ott próbálja élni az életét, kihúzni addig, amíg elmúlik a nehézség. Függőség (cigaretta, gyógyszerek, drogok, alkohol) - úgy is fogalmazhatnánk, hogy manapság a stressz korát éljük. Az állandó, tartós stressz miatt, sajnos nagyon gyakran előfordul, hogy rossz megoldáshoz nyúl az egyén, és a fent említett szerekkel próbálja enyhíteni, elviselhetővé tenni a stresszt. Az egészben az a tragikus, hogy rövid időn belül, pont ezek a szerek válnak strsszorrá (stresszt kiváltó ok) az egyén életében. Aggodalmaskodás apróságok miatt is - az állandó stressz állapotát nehéz elviselni. Ilyenkor úgy érzi az ember, hogy romlott az életminősége, az egész állapota. Ezért a biztonságának veszélyérzete miatt, minden dologra, ami körbeveszi, vagy történik vele, aggodalommal tekint; fél, hogy tovább romlik a helyzete. Bizalmatlanság az emberekkel, még családdal, barátokkal is - szorosan kapcsolódik az előzőhöz. A beszédben a gondolat fonalának gyakori elveszítése - a huzamosabb ideig tartó stressz, képes teljesen kimeríteni az embert, így hát romlik a koncentrációkészsége, feledékenyebbé válik. Feledékenység időpontokkal, dátumokkal kapcsolatban - mint az előző Hirtelen harag - a stressz harmadik fázisára jellemző - amikor az egyén idegei kezdik felmondani a szolgálatot, amikor már nem bírja tovább. Ilyenkor a feszültség levezetése miatt, hirtelen robban, olyanná válik, mint egy időzített bomba. Alvászavarok - a nyomás következtében feszültté vált idegeknek köszönhetően különböző alvászavarok léphetnek fel. A leggyakoribb az, amikor az egyén nem tud elaludni. Az izmai görcsös feszültségben vannak, ami megakadályozza abban, hogy ellazuljon. Idegei pattanásig feszülnek, és kész gondolat-kavalkád van a fejében. Bármilyen fáradt, képtelen elaludni. Nem megszokott viselkedés - ez inkább az egyén környezetének szóló figyelmeztetés, jelezve, hogy valami nincs rendben. Mivel a stressz nem tekinthető egyértelműen (a klasszikus értelembe vett) betegségnek, ezért a tünetei sem kimondottan betegségre utaló tünetek. Így hát már az is segítség lehet, ha felismerjük a jeleit, hogy változtatni tudjunk az életvitelünkön, a gondolkodásunkon, kizárva ezzel jó néhány stresszort az életünkből. A modern ember betegsége... A XXI. Század emberének egyik sajátossága, hogy szinte egy állandó stressz közepette kénytelen élni. Reggel feszültséggel és félelmekkel ébred, előre rettegve az előtte álló naptól. Este meg, bűntudattal fekszik le, mert nem volt képes megfelelni annak a tömérdek elvárásnak, amit a környezete lépten-nyomon vele szemben támasztott. Az éppen divatban lévő korszellem, hatalmas nyomást helyez az emberekre. Az ember értéke háttérbe szorult, és helyére az általa létrehozott produktum értéke lépett. Az embereket hajtja, űzi a teljesítmény kényszer. Muszáj valamit felmutatniuk, mert az alapján mérik az értéküket, amit létre tudnak hozni. A társadalom olyan mértékben fogadja el az egyént, amilyen az értéknövelő képessége, és amilyen módon az, visszatükröződik az anyagi helyzetében. Ha sokat tud teljesíteni, és sok mindene van, akkor értékes és elfogadott, a társadalom megbecsült tagja. Ellenben, ha nem termel nagy hasznot, és nincs semmije, akkor értéktelen, és kitaszított tagja lesz annak a társadalomnak, aminek egyébként, az elfogadott része szeretne lenni. Alapvető lelki szükségünk, hogy minden feltétel nélkül elfogadjanak, és értékesnek tartsanak minket. Mára elveszett az a gondolkodási modell, amiben az embert értékes lényként lehetett nézni, függetlenül attól, hogy mije van vagy nincs. A stressz melegágya, a valóságtól elszakadt, helytelen elveken alapuló gondolkodás. Az ember, miközben a teremtés remekműve - aki egy méltóságteljes minőségi életre hivatott - sorra gyártja azokat az élettel kapcsolatos elméleteit, eszméit, aminek következtében egyre magasabb és magasabb követelményeket állít sajátmagával szemben. Ezeknek az életelveknek, követelményeknek már réges-rég nem tud megfelelni, ami frusztrálja, és stresszben tartja. Így az ember kiszolgáltatott rabszolgájává vált a saját "beteg" elképzeléseinek. Úgy tűnik, hogy ezzel olyan csapdába esett, amiből nem, vagy csak nagyon nehezen tud szabadulni. Mi is az a stressz? A stressz, az élő szervezet válasza bármilyen természetű megterhelésre. Azaz, bárminemű helyzet, vagy tett, ami követelményt állít a személy elé. (Ezek a követelmények, illetve az azoknak való megfelelés kényszere, amelyek tulajdonképp felborítják a test egyensúlyát). A jó és a rossz... Mielőtt tovább mennénk, tisztáznunk kell, hogy kétféle stressz létezik. Van egy olyan stressz, ami szükséges ahhoz, hogy élni tudjunk. Pontosabban, hogy ne csak vegetáljunk, hanem cselekvő kiteljesedett életet éljünk. Ez az a stressz, ami állandóan jelen van az életünkben, ami mozgásban, lendületben tart, energizál minket. Erre tehát szükségünk van, és ez nem is okoz semmiféle betegséget. Ami az ellenségünk, az a distressz, amely az ember nem specifikus alkalmazkodása bizonyos helyzetekhez. Ez a káros, kellemetlen és egészségre ártalmas stressz. Az ember úgy lett megteremtve, hogy képes legyen alkalmazkodni a környezetéhez. Ez egy csodálatos képessége az emberi fajnak. Képesek vagyunk alkalmazkodni az időjáráshoz, egymáshoz, különböző életfeltételekhez, még akár a súlytalansághoz, és a veszélyhelyzetekhez is. Az alkalmazkodó képességünknek szerepe van a distressz kialakulásában. Amikor az ember veszélyben érzi magát, két lehetőség között választhat: vagy küzd és így védi meg magát, vagy elmenekül. Mind a két védekezési formához plusz energiára van szüksége. A szervezetünk hihetetlen zsenialitással lett megszerkesztve, ugyanis vészhelyzet esetén, az idegrendszerünkön keresztül eljutó ingerek hatására, a mellékvese-velőállománya adrenalint, és ahhoz hasonló hormonokat termel, amik fokozzák a szív működését, az erek kitágulását, növelik a vérnyomást az izmok jobb vérellátásának érdekében. Ilyenkor képesek lehetünk egy emberfeletti teljesítményre is. Ez még önmagában nem a kellemetlen és káros stressz. Gondoljuk el, hogy egy sportolónak is szüksége van erre a plusz energiára ahhoz, hogy valamilyen eredményt érhessen el. Mitől káros? A kérdésre úgy kapjuk meg a választ, ha megnézzük, hogy mi lehet az az ok, ami kiválthatja ezt a védekező, vagy alkalmazkodási reakciót. Természetesen az, amikor veszélyben érezzük magunkat, amikor valamilyen támadás ér minket. Ez a támadás lehet egy kívülről jövő fizikai támadás, de lehet egy olyan esemény is, amit az egyén támadásként él meg. A teljesség igénye nélkül néhány ilyen helyzet: Határidő, az idő szorítása és sok munka, valamint bizonytalanság a munkával kapcsolatban. Teljesítménykényszer, amikor az egyén azért akar teljesíteni, hogy felfigyeljenek rá, észrevegyék és elismerjék. Kapcsolatok, ahol a felek nem őszinték. Környezet: munkahely, otthon és az unalmas rutinok. Nem reális elvárások másoktól vagy saját magunktól. Ez magában hordozza perfektcionizmust, türelmetlenséget, és rugalmatlanságot is. Az önbecsülés hiánya. Összehasonlítgatások, egymással való versengések. Elutasítottság érzet. A felsorolásból kitűnik, hogy gyakorlatilag bármi tűnhet személyes támadásnak, bármi okozhat stresszt. Mégis az elutasítottság érzetére szeretném felhívni a figyelmet. Tudniillik, ez utóbbi gyökere a stressznek. A leggyakoribb nyomás, ami az emberre nehezedik és veszélyérzetet kelt benne, az az el nem fogadás, illetve a feltételhez kötött elfogadás. Vagyis a visszautasítottság, elutasítottság érzete. A veszélye abban rejlik, hogy nem tudatos szinten történik, hanem tudat alatt egy belső lelki szükségből ered. Ha csak ez az egy stresszor kikerülne az életünkből, azaz érezhetnénk a teljes, feltételnélküli elfogadottságot, akkor a stressz, mint káros fogalom, szinte megszűnhetne létezni.Amint azt már említettem, az ember legalapvetőbb lelki szüksége az, hogy a személyét feltétel nélkül elfogadják. Ez a szükség egyenértékű azokkal a nélkülözhetetlen fizikai szükségekkel, mint például a levegő, a táplálék és a folyadék. Az alapvető szükségeket be kell tölteni, mert különben, az ember elpusztulna nélkülük. Az embernek tehát létfontosságú, hogy elfogadják, és ezért egy örökös küzdelmet is folytat. Mivel napjainkban az elfogadás valamilyen teljesítményhez van kötve, (az egyik "beteg" maga gyártotta elképzelése az embernek) korunk embere mindent elkövet, hogy megfeleljen a feltételeknek. Ez helyez rá egy olyan nyomást, ami kiváltja a stresszt. A magas követelményekre úgy tekint, mint ellenségre, aki megtámadta a biztonságát, a személyes fontosságát és elfogadottságát. Felveszi a harcot ellene, illetve igyekszik megfelelni neki. Így egy állandó "harckészültségben" él, termelve a plusz energiához szükséges adrenalint, és az egyéb hasonló hormonokat. Mivel ezek a hormonok azt a célt szolgálják, hogy nagyobb fizikai teljesítményt nyújthasson a szervezetünk, ezért, ha az olyan vélt támadáskor termelődik, ami nem igényel nagyobb fizikai megterhelést, akkor pont ezek a hormonok lesznek azok, amik károsítják a szervezetünket. Egy állandó felfokozott, készenléti állapotot fenntartva - magasabb vérnyomás, feszült, bevetésre váró izomzat, stb. - kimerítő, és toxikus hatással is lehetnek ránk. Ennek az állandó feszült állapotnak olyan fiziológiai hatásai is vannak, amik komoly betegségek kialakulását eredményezhetik. (magas vérnyomás, infarktus, gyomorfekély, stb.). A stressz három fázisa: Az első fázisban, az egyén úgy érzi, hogy veszélyben van, bajba jutott. A másodikban, alkalmazkodik, megszokja. A harmadikban, teljesen kimerül, nem bírja tovább. Nem kötelező együtt élni vele... Van egy bizonyos mértékű emberi képességünk arra, hogy elbánjunk a stresszel, de ebben - mint minden egyébben is - az elmebeli hozzáállás a kulcs. Egyrészt nagyon fontos, hogy az alapvető lelki szükségeink be legyenek töltve, a másik - ami feltétele az elsőnek - hogy a valósággal összhangban gondolkodjunk. A lelki szükségeink ugyanis csak úgy elégíthetőek meg, ha megtaláljuk az életünk legfontosabb kérdéseire a válaszokat. A valódi válaszok meg csak akkor lelhetőek meg, ha a valósággal összhangban, helyes alapokon gondolkodunk. Ha az objektív valóságnak megfelelően nézünk a világra és önmagunkra, s nem egy magunk által gyártott szubjektív módon.